A csípős paprika is segített a Nobel-díj elnyerésében

2021.11.10.

Az idei orvosi Nobel-díjat kiérdemlő kísérletben fontos szerepe volt a kapszaicinnek.

Ugyan a közvéleményt az utóbbi években leginkább lázban tartó egészségügyi témát a vírusok és azok terjedése szolgáltatta, az orvosi Nobel-díjat két olyan kutató kapta, akik egy-egy régóta megoldatlan rejtélyt fedtek fel az emberi érzékeléssel kapcsolatban. A látás, szaglás, a hallás, és az ízérzékelés kapcsán viszonylag átfogóan sikerült feltérképeznie a tudósoknak, hogyan működnek, a tapintásért és a hőérzékelésért felelős kulcsfontosságú mechanizmusait viszont csak nemrég sikerült megfejteni, ezért járt az idei elismerés.

Mivel a látás, vagy éppen a szagérzékelés molekuláris szintű vizsgálatában segített, hogy egy bizonyos szervben koncentrálódtak a kutatott receptorok, addig a nyomásról, hőhatásokról, vagy a testrészek helyzetéről visszajelzést küldő molekulák számos helyen megtalálhatók a szervezetben. Ezért az idei orvosi Nobel-díjat kiérdemlő két kutatóra komoly feladat várt, több millió DNS-töredéket kellett megvizsgálniuk, hogy megtalálják, melyik felel az általuk vizsgált inger érzékeléséért.

Dr. David Julius olyan sejteket használt, amik normál esetben nem reagáltak a csipős paprikákból jól ismert kapszaicinre, majd egyesével építették beléjük a tesztelni kívánt géneket, amíg nem találtak egyet, ami képessé tette a sejteket arra, hogy érzékeljék a kapszaicin által keltett hőhatást. A másik díjazott, Ardem Patapoutian csapata egy apró pipettával érintette meg a sejteket, és kollégájával ellentétes módszert követve addig kapcsolta ki egyesével a sejtben található géneket, amíg az nem reagált az érintésre, így azonosították a nyomás érzékeléséért felelős DNS-részt.

A tudományos kíváncsiság mellett természetesen gyakorlati haszna is van az idei Nobel-díjasok felfedezésének. Dr. Julius kutatása mentén például már korábban újfajta fájdalomcsillapító gyógyszerek után is elkezdődött a kutatás, igaz, ez az utóbbi években lelassulni látszik.