Volt olyan előadó, akinek a rémálma lett a paradicsom, de többször egy vicc, vagy műsorszám középpontjába is került a zöldség.
Vannak olyan ételek, amik a paradicsomnál sokkal régebben a nyugati étrend részei, de így is kialakult már több érdekes hagyomány a zöldséggel kapcsolatban, sőt, helyet kapott a kultúránkban, klasszikus filmekben és sorozatokban is. Most ezekből az előfordulásaiból szemezgetünk.
A szokás eredetét nehéz megállapítani, de a nemtetszés ételdoblással történő kinyilvánításának elég régre visszanyúló hagyománya van. Már időszámításunk szerint 63-ban feljegyezték, hogy alattvalói – ironikusan éppen az élelmiszerhiány ellen tiltakozva – retkekkel dobálták meg Vespasianus későbbi római császárt, aki akkor Africa prokonzulja volt.
A paradicsomdobálásról szóló egyik korai beszámoló 1883-ból származik a New York Times hasábjairól, amikor egy John Ritchie nevű előadóművész akrobatikai előadásáról számolt be a lap. A bemutató nem nyerte el a nézőközönség tetszését, amit „egy vagy két vékányi” már tönkrement paradicsom és tojás hajításával fejeztek ki. Így Ritchie-nek futva kellett menekülnie „tökéletesen hajított paradicsomok sűrűjében a jegypénztár felé”. A lap beszámolója szerint az incidens ötven dollár anyagi kárt eredményezett, illetve Ritchie ígéretét is maga után vonta, hogy soha többé nem lép fel a város Hempstead negyedében.
A tiltakozás ezen formáját ugyan politikusok és üzletemberek ellen sokszor bevetették más ételekkel, a polgárpukkasztó akcióiról híres állatvédő szervezet, a PETA is biztatta egy kampányában támogatóit, hogy „Dobj valakire, aki állati bundát hord” feliratú matricákat ragasszanak a paradicsomokra a környékükön található boltokban.
Ugyan a weboldal nevét egy, a Léolo című kanadai filmben szereplő jelenet ihlette, a rendbontó színházi közönség viselkedésére – és kedvelt fegyverére – utal a filmek értékelését összesítő népszerű website címe, a Rotten Tomatoes is. Az oldalon a kritikusok és a nézők értékelései nyomán dől el, hogy egy adott film egy ínycsiklandó piros paradicsom, vagy egy rothadó zöldség után maradt szétkenődött paca értékelését kapja-e.
A paradicsom a főszereplője egy furcsa hagyománynak, és a világ egyik legnagyobb ételcsatájának, a Tomatinának is. 1945 óta augusztus utolsó szerdáján tartják meg ezt az ünnepet, amikor a spanyolországi Buñolban piros bogyókkal dobálja egymást a város népe, és egy ideje rengeteg látogató is. A szokás eredete egyébként kevésbé volt szándékos, egy jelmezes felvonulás fiatal résztvevőitől ered, akiknek a túlméretezett fejet formázó maskarája tönkrement. Dühükben törni-zúzni kezdtek a városban, aminek áldozatául esett egy zöldségesstand paradicsomkészlete is.
A következő évben az eredeti jelmezes felvonulás helyett többen már a paradicsomdobálásra készültek, igaz, az első néhány alkalommal a helyi rendfenntartók még leállították a békés összecsapást. Az '50-es években Francisco Franco be is tiltotta a Tomatinát, ám többszöri próbálkozás, és egy 1957-es tüntetés után, aminek során a város lakói ünnepélyesen eltemettek egy paradicsomot, a szokatlan ünnepet ismét engedélyezték, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend, és több más város is megrendezte a saját változatát.
A paradicsom angol változata, a tomato kiejtése a különbségeknek, és sokszor azok elsimításának is szimbóluma lett, ugyanis a szó brit és amerikai kiejtése némileg különbözik, ami egy időben a gazdagabb és szegényebb rétegek közötti különbséggel is összefüggött az Egyesült Államokban. Ezen alapul egy 1937-es musical-vígjáték, a Shall We Dance egyik dala is, amit Geroge Gershwin írt és Ginger Rogers oldalán Fred Astaire adott elő.
A kétfajta kiejtés egymás utáni elmondásából egyébként egyfajta szólás is lett, ami azt jelenti, hogy két dolog között ugyan van valamilyen kisebb, pontosan meghatározható különbség, ám ennek a differenciának gyakorlati jelentősége nincs.
Két vígjáték-sorozat egy-egy epizódjában is központi szerepet játszik a paradicsom, illetve az egyik esetben egy azzal kapcsolatos tévhit. A The Partridge Family című zenés sit-com egyik epizódjában annak a gyakran tényként közölt, de hibás hiedelemnek dől be a címszereplő családi együttes is, hogy a paradicsomlé semlegesíti a borzok szagos váladékát. Ez azonban nem igaz, a mártásalapanyag a legjobb esetben is csak elfedheti a kellemetlen szagokat, de ez nem állítja meg a família tagjait, hogy szállodájuk teljes készletét felhasználva megfürödjenek a szószban.
A másik humoros epizód A Simpson család alkotóinak fejéből pattant ki, amiben a családfő, Homer dönt úgy, hogy paradicsomtermesztésbe fog, viszont a terve több ponton is félresiklik. Az epizód során kiderül, hogy a paradicsomot valahogyan sikerült dohánnyal kereszteznie Springfield lángelméjének, ahogy valószínűleg az sem segített az ügyén, hogy a gyors növekedés érdekében a munkahelyéről vett plutóniumot dugdos a növények mellé. Az így létrejött hibrid zöldség, a dohánybelsejű tomacco rendkívül könnyen függőséget okoz, így Homer ültetvényét hamar feldézsmálják a környék állatai, és a családnak fel kell adnia a vállalkozásról szőtt álmaikat.
Mivel szinte mindennapi ételünkről van szó, néhány jelentése pedig örökre bevésődött a nyugati kultúrába, szinte biztos, hogy a paradicsom még sokszor előkerül majd kedvenc filmjeinkben, szólásokban, és sok más helyen.