Melyik zöldség a legjobb az űrutazáshoz?

2021.10.13.

Kiderült, melyik zöldséget lenne a legcélszerűbb mondjuk a Hold vagy a Mars felszínén termeszteni.

Ugyan az is egy lehetőség egy, a Föld vonzáskörzetétől távol merészkedő kutatócsapat számára, hogy minden élelmiszerüket a bolygónkról vigyék magukkal, vagy esetleg később részletekben kapjanak utánpótlást, sok tényező szól a koncepció ellen. Ha a küldetés menetrendjében valamilyen késés jelentkezik, máris előfordulhat, hogy az eredetileg eltervezett élelmiszer-mennyiség nem bizonyul elegendőnek, ahogy balesetek is ehetetlenné, vagy elérhetetlenné tehetnék a táplálék egy részét.

A nagy mennyiségű élelmiszer szállítása ráadásul komoly költségekkel is járna, ezért szinte kizárt, hogy legalább részben ne az út közben, vagy a misszió célállomásán termesszék meg a számukra szükséges élelmet. Erre természetesen a zöldségek adják az egyik legkézenfekvőbb megoldást, de közülük is van, amelyik jobban teljesít, mint mások.

A legfontosabb előny

Az űrhajósok számára is kiváló opcióvá teszi a zöldségtermesztést, hogy a betakarított termések magjait majdhogynem a végtelenségig használhatnák új haszonnövények elültetéséhez, ami kiváló eszköz lehet az expedíció élelmiszer-ellátásának biztosításában. Ezért elméletileg az is megoldható lenne, hogy egy, a Hold érintésével a Marsra tartó felfedezőcsapat táplálékának egy részét saját maga termelje meg a két égitest felszínén kialakított üvegházakban.

A siker persze nem garantált, hiszen a növények olykor kiszámíthatatlan módon reagálnak az őket érő környezeti hatásokra, illetve nem szándékosan velük vitt mikroorganizmusok is a palánták vesztét okozhatják.

Salátanövény a Nemzetközi Űrállomáson

Mi segít a választásban?

Több tényezőt is figyelembe kell vennie az elméleti űrutazóknak, akik az étrendjük alapjának választanának egy zöldséget, amit a leginkább megéri termeszteniük. Egyfelől fontos, hogy a kijelölt növény, vagy növények a lehető leggyorsabban teremni kezdjenek. Egy ilyen küldetés során a legritkább esetben áll csak sok idő a személyzet rendelkezésére, hogy arra várjanak, hogy egy, élelmiszerforrásnak szánt növény beérjen, hiszen ezt az időszakot további, szállított élelmiszerrel kellene megoldania a kutatóknak.

A legfontosabb viszont talán a hozam, amit viszont nem feltétlenül abszolút értelemben, hanem egy másik tényezővel kiegészítve érdemes vizsgálni. A növénytermesztéshez szükséges infrastruktúra, az alkalmas terület, és a termőföld is értékes, szűkösen rendelkezésre álló erőforrás lehet, ezért inkább az egységnyi termőterületen a lehető legnagyobb hozamot biztosító növény lehet a befutó. Az sem elhanyagolható persze, hogy a betakarított termények milyen energiatartalommal bírnak, de ebből a szempontból sok, jól teljesítő növényt kizár, hogy jó eséllyel a földihez képest alacsonyabb fénymennyiség mellett kellene teremniük.

Emellett a különleges környezetben az is jogos elvárás a kiszemelt növénnyel szemben, hogy könnyű legyen beporozni, lehetőleg ne legyen kiemelkedő vízigénye, hamar kikeljen, a magvai kicsik és ellenállóak legyenek, és a lehető legtöbb különböző talajtípusban képes megnőni és teremni.

Melyik növény nyerne?

A lehetséges jelöltek között lehetne a borsó, vagy a bab is, ám ezek egy négyzetméterre vetítve elhanyagolható mennyiségű energiát (300-400 kJ-t) képesek nyújtani versenytársaikhoz képest. Náluk jobb opciót jelent a szőlő és a kukorica, amik már 1000-1200 kilojoule energiát adó ételt is teremhetnek egy négyzetméteren, de a cékla és a kantalup dinnye akár ennél két és félszer több energiát adhat ugyanakkora területen az UNESCO adatai szerint.

A paradicsom viszont hozzájuk képest is egy külön ligában játszik, négyzetméterenként ötezer kilojoule-t tárolva terméseiben, és csak kicsivel marad a nagyjából 5200 kJ-t hozó burgonya mögött. Nem véletlen tehát, hogy Andy Weir regényében is a krumplit választotta a Marson ragadt kutató, Mark Watney, ami – sok máshoz hasonlóan a 2015-ös film alapjául szolgáló regényben nem nélkülözi a tudományos alapokat.