Nincsenek valójában női és férfi paprikák, akármennyire egyszerűnek tűnik őket megkülönböztetni.
Vannak általános trükkök, amiknek nagy valószínűséggel hihetünk, és segíthetnek megállapítani egy-egy paprika minőségét. Például annak a vizsgálata, hogy a boltban kitett paprikák bőre mennyire ráncos, megbízhatónak tűnik, illetve sokan óva intenek azoktól a termésektől is, amiken narancsszínű foltok éktelenkednek, hiszen azok valószínűleg rovarfertőzés áldozatául estek, ami szintén logikusnak tűnik. Van viszont még egy gyakran látott praktika, amivel terjesztői szerint nem igazán azt tudod megítélni, milyen minőségű a paprika, hanem azt, hogy mire tudod felhasználni a zöldséget.
Sokáig terjedt a különböző közösségi média oldalakon, de néhány ismeretterjesztő szándékú cikk is közölte a tényt, hogy a kaliforniai (vagy más néven bell) paprikák egészen másak lehetnek attól függően, hogy női vagy férfi termésről van szó. A gyakori hiedelem szerint ezt úgy állapíthatjuk meg, hogy a női paprikák négy gerezdből állnak (azaz, ha az aljukat nézzük meg, négy dudort látunk), a férfi paprikák pedig csak háromból.
Ezt az állítást 2015-ben megcáfolta a University of Calfornia Riverside szakértője, David Karp, aki elmondta, hogy a terméseknek nincs neme, ugyanis a paprika virága úgynevezett tökéletes virág, azaz a női és férfi ivaros részek is megtalálhatók egy növényen. Egy másik amerikai egyetem, az Ohio State blogja szerint a gerezdek száma egyszerűen attól függ, milyen körülmények között nevelkedtek a paprikák.
Annak ellenére, hogy a gerezdek számán alapuló trükk biológiai magyarázata téves volt, még előfordulhatott volna, hogy a belőle levont következtetések helytállóak. A gyakran megállapított bölcsesség szerint a négy gerezdből álló paprikákat érdemes akkor választani, ha nyersen szeretnéd enni őket, ugyanis ezekben kevesebb a mag, és édesebbek is. Ezzel szemben a három gerezdből álló, tévesen férfinak titulált paprikákat akkor ajánlották, ha sütni, főzni, esetleg tölteni szeretnénk őket, ugyanis ezekben kevesebb mag található, így könnyebb előkészíteni őket.
De a szakértők ezzel kapcsolatban is le kell, hogy törjék a lelkesedésünket, a magok számát illetően például egy, a tévhitet cáfoló cikkben például azt olvashatjuk, hogy inkább áll összefüggésben a termés méretével, mint azzal, mennyi gerezdből áll. Ebből a szempontból ráadásul lehetnek kivételek is, egy-egy hatalmas paprika is tartalmazhat kevés magot, illetve kisebb termésekre is akadhatunk, amikben bőségesen akadnak magok.
Ami pedig az ízüket illeti, szintén nem vonhatunk le következtetéseket a gerezdek számából, viszont a mítosz valótlanságára rámutató szakértők egy másik kapaszkodóval szolgáltak. A már korábban említett, az Ohio State Egyetem által közzétett blogposzt tanulsága szerint a bell paprikák boltokban látható különböző színváltozatai valójában ugyanahhoz a fajtához tartoznak, ám az érés különböző szakaszaiban járnak.
A zöld termések még viszonylag éretlenek, ezt követően először citromsárga színt vesznek fel, majd a narancs árnyalatokon keresztól jutnak el végül a piros színhez, amit sokan ezzel a fajtával azonosítanak. Így ha a paprika édességét szeretnénk ránézésre megállapítani, csak azt kell felmérnünk, hol tarthat a zöldtől a pirosig tartó színváltási folyamatban, a piros a legédesebb, a zöld pedig a legkevésbé édes termés ezek közül.