Indiából a tányérunkba – az uborka története

2021.10.15.

Ez a folyadékban gazdag zöldség rendkívül hamar az emberi étrend része lett, így a legtöbb nagy civilizáció étrendjében helyet kapott.

Az alapok

Az uborka, vagy tudományos nevén cucumis sativus nem őshonos Európában, viszont a paradicsommal és a paprikával ellentétben nem is Amerikából származik. A görög- és sárgadinnye, illetve a sütőtök és a dísztökök rokona Ázsiából, azon belül is Indiából származik, és több mint háromezer éve termesztik, sőt, még barlangokban is találtak uborkára utaló nyomokat, tehát kétségkívül rendkívül régóta használjuk emberi táplálékként.

Az azóta rajtuk végzett nemesítés rendkívül jót tett az ízüknek, ugyanis a korai változatok a rovarok és más kártevők elriasztására céljából termelt kukurbitacin rendkívül keserű ízt kölcsönzött nekik. Ezt egyébként ma is érezhetjük egy cukkiniben, vagy uborkában, de ha ezt tapasztaljuk, lehet, hogy érdemes inkább kidobni az adott zöldséget, ugyanis nagyobb mennyiségben komolyabb rosszullétet, hasmenést, hányást, és fejfájást is okozhat.

Hamar nyugatra került

Azt pontosan nem tudni, melyik nyugati civilizáció kezdte el először az uborka termesztését, de az biztos, hogy a rendkívül régre visszanyúló egyiptomi kultúra étrendjében helyet kapott, nyáron és ősszel is előszeretettel fogyasztották. Erről egyébként a Bibliában is szerepel említés, A Számok könyvében így emlékeznek vissza egyiptomi étkeikre az új hazát kereső zsidók: „Ki ad nekünk húst enni? Visszagondolunk a halfélékre, amiket Egyiptomban enni kaptunk, az uborkára és a dinnyére, a póréhagymára, a hagymára és a fokhagymára. Bezzeg most koplalhatunk, nincs semmi, mannán kívül egyebet nem látunk.” De a Közel-Keleten is fennmaradtak írásos emlékei, az Ur városában megtermelt javak listáján is szerepelt, és a Gilgames-eposzban is említik az uborka fogyasztását.

Később az egyiptomival érintkező klasszikus görög és római civilizációkban is kedvelt volt az uborka, utóbbiban különösen kedvelte Tiberius császár. Az uralkodó egy időben azt követelte meg alattvalóitól, hogy az asztalán minden nap legyen uborka, évszaktól függetlenül. Ez némi innovációra késztette a császár szolgálatában állókat, akik szekereken mozgatható, áttetsző külső borítással ellátott szerkezeteket készítettek. Az üvegházak elődjének is tekinthető ágyásokat azért tették kerekekre, hogy amikor lehet, napos helyre mozgathassák őket, téli estéken pedig bevigyék őket a hidegből, ezzel segítve az uborkák növekedését és érését.

A középkorban több király udvari kertjében is termeltek uborkát, Nagy Károly frank császár olasz birtokai mellett VIII. Henrik is termesztetett a zöldségből, hogy első felesége, Aragóniai Katalin spanyol salátáiban helyet kaphasson – ekkor érkezett meg a növény Angliába. Az amerikai kontinensre rögtön az első európai felfedezők magukkal vitték – Kolumbusznak tulajdonítják, hogy meghonosította Haitin, ahonnan gyorsan el is terjedt. 1539-ben már megtermett a mai Florida területén, 1806-ra pedig már nyolc különböző változatot termesztettek a különböző európai államok amerikai gyarmatain.

Nem mindig tartották egészségesnek

Ugyan az uborka bizonyos, az egészségre jó hatással lévő tulajdonságait csak nemrég sikerült felfedeznünk, a termést már jóval korábban használták gyógyítási célokra. Az ókori rómaiak úgy gondolták, hatásos a skorpiók csípésére, elijeszti az egereket, (hát ha tudták volna, milyen hatással van a macskáka), sőt, egyes hiedelmek a termékenységhez és a szüléshez is kapcsolták.

A XVII. században előfordult, hogy orvosok lázas betegeknek javasolták, hogy feküdjenek uborkaágyra, ugyanis a zöldség nedvességmegtartó képessége miatt azt gondolták róla, természetes hűtőképessége van. Emellett a kipirosodott orr és a pattanások ellenszerének is gondolták, ha valaki napi háromszor eszik uborkát.

A XVIII. században némileg megtorpant a népszerűsége, amikor több gyógyászati lapban azt írták, a nyers zöldségek fogyasztása veszélyes lehet, de egy évszázaddal később ez a tévhit kikopott a köztudatból és az uborkafogyasztás ismét új lendületre tett szert. Az Egyesült Államokban újabb löketet adott neki az is, hogy 1876-ban a Heinz cég felvette a forgalmazott termékei közé a csemegeuborkákat.

Az uborka népszerűsége azóta is töretlen az egész világon, 2019-re 87 millió tonnát termeltek belőle világszinten, amivel a harmadik volt abban az évben, csupán hagymából és paradisomból termesztette többet.