Így teremnek föld nélkül is a zöldségek

2021.11.02.

A hagyományos felfogás szerint a növények a talajból veszik fel a tápanyagot, de modern gazdaságokban más módszerrel is tudják táplálni a zöldségeket.

A növénytermesztés már több mint tízezer éves történelemre tekint vissza, ám ennek túlnyomó részében az emberiség evidenciaként tekintett rá, hogy a növényeknek táptalaj kell – ahogy az a természetben is előfordul. Néhány évszázaddal ezelőtt viszont megjelentek az első feljegyzések, amik szerint mégis lehetséges növények felnevelése növény nélkül, Francis Bacon 1627-ben (halála után) megjelent kutatásai sokakat inspiráltak, hogy további vizsgálatokba kezdjenek.

Hamar felismerték a fontos tápanyagokat

A század vége előtt, 1699-ben John Woodward publikálta is eredményeit, azt tapasztalta, hogy az általa nevelt fodormenta növények közül jobban növekedtek azok, amelyek vizét előbb nem forralta át a kutató, így hamar rájöttek, hogy a vízben oldott tápanyagok jelentik a megoldás kulcsát. A tizenkilencedik század közepére a kor tudósai kilenc elemet jelöltek meg, amik szerintük elengedhetetlenek a növények növekedéséhez, ami egyben azt is jelentette, hogy ezek megfelelő utánpótlásával talaj nélkül is nevelhetnek növényeket.

Gazdasági célokra sokáig nem használták

A kutatók szívesen kísérleteztek a földmentes növénynevelési módszerekkel, amiket ekkor oldatkultúrának neveztek, az 1930-as években például a talajban terjedő betegségek tüneteit próbálták reprodukálni folyadékból táplált növényeken. A hidropónia egyik elkötelezett híve William Frederick Gericke volt, aki a Kalifornia Egyetem berkeley-i kampuszán dolgozott, és azt vallotta, gazdasági célokra is fel kéne használni a talajmentes növénytermesztésben gyűjtött ismereteket. Ugyan sok sajtóhír beszámolt róla, hogy Gericke termőföld nélkül nevelt egy hét és fél méteres paradicsomnövényt a saját kertjében, az egyeteme nem bízott a módszer sikerében, így eleinte nem engedélyezték neki, hogy az intézmény üvegházaiban kísérletezzen.

Két kollégája egy közleményt is kiadott, amiben azt állították, hogy a hidrokultúrás növénytermesztés nem hoz jobb termést, mint a hagyományos, talajban történő termesztéshez képest, sőt, állításuk szerint Gericke módszere gyakran okozhat fényhiányos állapotot a növényeknél. A föld nélküli termelés más előnyeit azonban figyelmen kívül hagyták, így például azt, hogy a hidropóniás módszerrel termesztett növények gyökerei mindig hozzáférnek friss oxigénhez, míg a talajban megállhat körülöttük olyan víz, amiben már nincs feloldott oxigén. Emellett a megszokott növénytermesztés egyik leggyakoribb hibája az alul-vagy túlöntözés, amit szintén kiküszöböl a tápoldatos metódus, ilyenkor a növények pont annyi vizet vesznek fel, amennyire szükségük van, a többi pedig egyszerűen elfolyik.

A három kutató munkája ugyan az áttörést nem hozta meg a talajmentes termelés elterjesztésében, de a tápoldatok összetételében még több tapasztalatot szereztek a tudósok, az általuk kikísérletezett formulákat pedig azóta is alkalmazzák.

Megvannak a nehézségei is

Ugyan a hidrokultúrás növénytermesztés fenti előnyei mellett a klímaváltozás korszakában az is mellette szól, hogy összességében kisebb vízmennyiség szükséges ugyanannyi termés előállításához. A módszernek viszont vannak nehézségei is, amiről például a terület magyar szakértői, Pap Zoltán és Olajos Ottó mesélt egy interjúban. Ha például a haltenyésztéssel ötvözött módszert, az aquapóniát szeretné valaki alkalmazni, számításba kell vennie, hogy a két élőlény tápanyagigényei eltérnek, sőt, például a növények számára elengedhetetlen kálium a halak számára egyenesen mérgező.

Emellett kiemelték, hogy a megfelelő fénymennyiség biztosítása valóban gondot okozhat egy-egy hidrokultúrás fóliasátor vagy üvegház esetében, ahogy a különböző betegségek és kártevők ellen sem jelent biztosítékot a növényeket körbevevő épület. Ezzel együtt a hidrokultúra egyfelől már ma hasznos eszköz a zöldségtermelők kezében, másfelől pedig a jövőben – főleg extrém környezeti körülmények között – kulcsfontosságú lehet a szűkös erőforrásokkal való gazdálkodásban.