Hűsítő finomság paradicsomból – minden, amit a gazpachóról tudni akartál

• uborka
• paprika
• paradicsom
• zöldség
• recept
• fokhagyma
• mediterrán konyha
• spanyol konyha

Ugyan egyes spanyol szakácskönyvek salátaként írják le, valószínűleg inkább levesként eszed majd a gazpachót.

Csupán az 1800-as években jutott el odáig, hogy a spanyolok nemzeti étele legyen, és leghíresebb változata is csak évszázadokkal eredeti megjelenése után jött létre, a gazpacho kétségkívül az ibériai konyha egyik legnagyobb sikert elért fogása. Hiába változott meg sok tulajdonsága az idő múlásával, legfontosabb eredeti funkciója, azaz, hogy szomjoltó, hűsítő és tápláló étek legyen, ma is teljes mértékig igaz.

Honnan jön?

A gazpacho nevének eredetét illetően még a nyelvészek is csak találgatni tudnak, a spanyol akadémikusok például azt gondolják, hogy a mai Spanyolország területét a VIII. században megszálló arabok hozták be az alapját jelentő görög szót, ami egy templomi persely neve volt, ebbe pedig szokás volt a gazpacho egyik legfontosabb alapanyagának számító kenyeret is dobni. Más elméletek szerint a szó latin, vagy mozarab eredetű, és darabkát jelent, arra utalva, hogy a leves alapanyagait apró darabokra törték.

Azt illetően viszont nagyobb az egyetértés, hogy az eredeti gazpacho (sok esetben állott) kenyér, olívaolaj, ecet, fokhagyma, és víz keveréke, amiket egy mozsárban, vagy arra hasonlító fatálban (a dornillóban) törtek össze, különböző változataihoz általában valamilyen nyers zöldséget törnek még össze ezek mellett. A korai verzió az Andalúzia ültetvényein dolgozó munkások kedvelt étele volt, így ehhez legjobban jelenleg is ennek a régiónak a változata hasonlít, amiben mandula is megtalálható, ma pedig gyakran szőlővel kínálják.

Nem azt mondtad, hogy paradicsomos?

Mivel a paradicsom csak Amerika felfedezését követően, a XVI. században terjedt el Európában, a gazpacho eredete pedig ennél jóval régebbre nyúlik vissza, az élénkpiros változat megjelenésére csak ezt követően kerülhetett sor. Azt nehéz bizonyítani, hogy az első paradicsomos gazpachót valóban Kolumbusz Kristóf keverte-e, mikor az Európából, egy hordóban magával vitt keverékhez adta az újvilágban talált zöldségeket (paradicsom mellett uborkát is), ahogy az is csupán történelmi pletyka, hogy III. Napóleon udvarába felesége, Eugenia vitte el a hűsítő zöldséges levest.

Az viszont biztos, hogy Sevillában és környékén ez a legnépszerűbb változat, innen kiindulva pedig egész Spanyolországban és hazáján kívül is ez lett a gazpacho ismert verziója. Ha pedig szeretnéd elkészíteni, mutatjuk, mire lesz szükséged!

Gazpacho hozzávalók (6-8 fő részére)

1,3 kg érett paradicsom
60 ml sherry ecet
250 gramm kenyér (francia kenyérre hasonlító változat), a héja nélkül, kis darabokra tépve
3 gerezd fokhagyma
1,5 teáskanál só
1 közepes uborka meghámozva, kimagozva, és nagyobb darabokra vágva
1 közepes méretű piros paprika, sütve, hámozva, és nagy darabokra vágva
175 ml víz
150 ml jó minőségű, extra szűz olívaolaj
Frissen őrült fehér bors ízlés szerint

Gazpacho elkészítése

Hámozd meg a paradicsomokat, majd vágd őket félbe vízszintesen. Tegyél egy nagy tál fölé egy szűrőt és nyomd ki gyengéden a paradicsom magjait, hogy azokat felfogja a szűrő. A magok és héj nélkül maradt paradicsomot vágd nagyobb darabokra, a passzírozás közben a tálban összegyűlt levéhez pedig keverd hozzá az ecetet. Add az ecetes vízhez a kenyérdarabokat is, hogy megnedvesítsd őket. Egy mozsárban őröld meg együtt a sót és a fokhagymát, hogy egy finom, csomómentes krém legyen belőlük, ezt tedd egy tálba a kenyeres keverékkel és a paradicsom egy részével.

Keverd el addig, amíg daraboktól mentes nem lesz (ehhez akár robotgépet is használhatsz), majd egy másik tálban tedd ugyanezt a maradék paradicsommal, az uborkával, a piros paprikával és a vízzel, amíg ez is sima, daraboktól mentes nem lesz. Még járó robotgép mellett, lassan öntsd az utóbbi keverékhez az olívaolajat, majd a kész pürést öntsd a kenyeres keverékhez. Keverd össze a kettőt, ízesítsd sóval és fehér borssal, majd tálalás előtt hűtsd legalább két óráig.