Az étrendünknek egyáltalán nem csak a testünkre, hanem az egész világunkra komoly hatása lehet.
Ugyan az államok és a nagy cégek szerepét egyáltalán nem szabad alábecsülni a klímaváltozás elleni küzdelemben, és a felelősség túlnyomó részét nem szabad az egyénekre hárítani, nem elhanyagolható az sem, összefogva mit érhetnek el magánszemélyek az emberi tevékenység környezeti hatásának csökkentése érdekében. Ehhez hozzátartozik persze, hogy amikor csak tudjuk, minimalizáljuk az autóval vagy repülővel megtett útjaink számát, vagy óvakodjunk attól, hogy túl gyakran cseréljük a ruhatárunkat, de az eszköztárunk része lehet az is, ha az étrendünket vesszük górcső alá.
A szén-dioxid, metán és nitrogén-oxid kibocsátás elképesztő mértékeket öltött az állattenyésztésben, a FAO jelentése szerint az emberi tevékenységből eredeztethető üvegházhatású gázok 14,5%-a, ami évente 7,1 gigatonna szén-dioxid kibocsátásának felel meg, arra vezethető vissza, hogy húst, tejtermékeket és egyéb állati eredetű termékeket állítunk elő. A szektor környezetkárosító hatása viszont jóval összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk, az állatok felneveléséhez, szállításához és feldolgozásához szükséges energia mellett számításba kell vennünk az egyes termékek előállításához szükséges friss víz mennyiségét, vagy azt, mekkora földterületet igényelnek, ezt általában a természetes környezettől elvéve.
A BBC oldalán közzétett kalkulátort böngészve például szembesülhetünk vele, hogy az általánosságban egészségesnek gondolt hal, még ha csak egy-két alkalommal esszük is egy héten, éves szinten közel negyvenezer liter friss víz felhasználásához vezet. A legsúlyosabb következményei viszont a marhahús előállításának vannak, ha szintén heti egy-két alkalommal eszünk egy 75 grammos húspogácsát mondjuk egy hamburgerben, akkor egy év alatt egy London-Málaga-London repülőútnak, vagy közel 2500 km-nyi autóútnak megfelelő, a globális felmelegedéshez hozzájáruló gáz kibocsátását finanszírozzuk. Ráadásul az állatok nevelése és etetése kapcsán 1735 négyzetméternyi. azaz hat teniszpályányi termőterületet kell felhasználnia az iparágnak.
Azonos mennyiségben természetesen a növényi alternatívák sokszor nem tudnak versenyezni a tényleges állati termékekkel, de nem is ebből a szempontból érdemes összehasonlítani őket. Ugyanannyi tápanyagot ugyanis jelentősen kisebb környezeti terhelés árán nyerhetünk növényi táplálékokból, mint mondjuk húsból, erre jó példát ad a UCLA egyetem egy kalkulációja. Eszerint, ha a fehérjebevitelünket marhahús helyett tofuval szeretnénk pótolni, akkor közel kétszer annyit kéne megennük, hiszen míg egy font (kb. 45 deka) marha 90-100 gramm proteint tartalmaz, addig növényi alternatíva csak 45-55 grammal bír.
Viszont az előállításához jelentősen kevesebb vízre van szükség, míg egy font marha előállítása legalább hétezer-ötszáz, de akár harmincezer liter vizet is igénybe vehet, addig egy font tofu elkészítése ennek töredékét, valamivel több, mint ezeregyszáz liter vizet emészt fel. Így még azzal együtt is, hogy a tofuból többet kell ennünk a fehérjeszükségleteink fedezéséhez, egy gramm protein előállítását 75-300 liter víz felhasználása helyett mindössze 22 literrel megoldhatjuk.
Az egyenlet azért nem egyszerűsíthető le arra, hogy növény jó, állat rossz. Egyfelől a korábban említett FAO-jelentésben rámutatnak, hogy az etetési gyakorlatok és a trágyakezelés javításával akár 38 százalékkal javíthatnák a károsanyag-kibocsátást egyes ázsiai állattermelők, Dél-Amerikában a marhahústermelés 19-30 százalékkal kevesebb környezeti terhelést érhetne el, ha jobb minőségű takarmánnyal dolgoznának, máshogy legeltetnél az állatokat és javítanának azok egészségi állapotán.
Ezekre a különbségekre egyébként Joseph Poore is rámutatott, aki kutatótársával közel negyvenezer farm tevékenységéről ismert adatokat összesített, és azt találta, hogy ugyanazt a terméket van, ahol ötvenszer kevesebb környezeti hatással tudják előállítani (ebbe beleszámít a feldolgozás, a csomagolás, és a vásárlóknak történő eladás folyamata is). Igaz, a kutatót személyesen nem győzték meg a javítási lehetőségek és ő maga is vegán étrendre váltott.
Másfelől vannak olyan növények, amiknek az előállítása rengeteg energiát és vizet vesz igénybe, ilyen például a mangó, vagy az avokádó. Ráadásul mivel utóbbi például rendkívül könnyen megromlik, rengetegszer légi úton szállítják a célországába, ezzel hozzáadva az előállítás karbonlábnyomához. Az utóbbi években szuperételnek kikiáltott kakaó termesztéséhez pedig a Föld leginkább veszélyeztetett élőhelyeiből vágnak ki termőterületeket, így ennek környezetromboló hatása akkor is jelentős, ha számokban kifejezni viszonylag nehéz.
A környezettudatosságból kiinduló étrendváltás tehát nem egy egyszerű kérdés, de nem árt, ha tudsz róla, hogy ez az eszköz is rendelkezésedre áll, ha szeretnél a bolygónkat kevésbé megterhelő módon élni.