Ezért féltek a felfedezése után sokáig a paradicsomtól

2021.11.04.

Tévesen gondolták a kora-újkori Európában, hogy a paradicsom mérgező, de az okok csak később tisztázódtak.

Azt sokan tudják, hogy a paradicsom mikor érkezett Európába, hiszen már a korai, Amerikát megjáró expedíciók visszahozták hazájukba a növényt. Azt viszont sokan nem tudják, hogy eredetileg nem ajánlották senkinek, hogy megegye, csupán érdekességként, vagy dísznövényként tartották. Más hiedelmek mellett ugyanis azt gondolták a növényről, hogy mérgező, de könnyen megeshet, hogy nem egy, hanem két komoly félreértés is állt a tévhit mögött.

A rokonai miatt volt rossz hírneve

A paradicsomra Európába történt behozatala után várt az is, hogy a még fejlődő növénytan besorolja, a növény egyik első leírója, Pietro Andrea Mattioli pedig úgy kategorizálta, hogy a nadragulya és a közönséges mandragóra rokona. Ezért úgy gondolták sokáig – és ennek a félreértésnek áldozatul esett a padlizsán is –, hogy ha a rokonai mérgezők, akkor bizonyára a paradicsom is az. Mivel a mandragóraféléket a korban többen kötötték az ószövetséghez, azon belül is az édenkertben megtalálható tiltott gyümölcshöz, a paradicsomról azt is gondolták, hogy a kísértés egyik forrása.

De a nadragulyával és a mandragórával történő rokonsága más hiedelmet is kapcsoltak a paradicsomhoz. Két rokonáról ugyanis azt gondolták, hogy a boszorkányok használják annak a keveréknek az előállításához, amitől repülni tudnak, ez további bizalmatlanságot szült a paradicsommal szemben.

Tényleg meghalhatott, aki paradicsomot evett?

Van azonban egy elmélet, ami tudományos magyarázatot adhat annak, miért gondolhatták, hogy a paradicsom mérgező, ugyanis amennyiben hiszünk ennek a magyarázatnak, ténylegesen megtörténhetett, hogy a rendszeres paradicsomfogyasztók mérgezéses tüneteket produkáltak. A teória szerint Európai karrierjének kezdetén főleg a tehetősebb rétegek engedhették meg maguknak, hogy paradicsomot egyenek, ezekben a körökben pedig a XVI. században elterjedt volt az ónötvözetből készült tányérok és evőeszközök használata is.

A gondolatmenet szerint a savas paradicsom képes lehetett rá, hogy a fémötvözetből kioldja az ólmot, és aki rendszeresen ette a piros bogyókat, annál ólommérgezést okozott – olykor halálos mértékben. Vannak viszont, akik kételkednek a teória hitelességében, ugyanis szerintük a paradicsom nem elég savas ahhoz, hogy tényleg kioldja az ólmot az ónötvözetekből, az ilyen étkészletek nem voltak elég gyakoriak az elmélet kialakulásához, ráadásul az ólom valószínűleg túl lassan gyűlt volna össze a fogyasztóban ahhoz, hogy egyetlen ételhez kössék a mérgezés kialakulását.

Akármi is állt a hátterében, a tévhitet idővel levetkőzték Európai elődeink és a zöldség már nem csupán a kertek éke, hanem a tányérok rendszeres és népszerű szereplője lett.